A Bánki Nyár és a Nemzetiségi Találkozó

(mint kulturális érték)

1966-ban született meg a döntés, hogy a Rétsági Járásban szép számmal működő nemzetiségi együttesek évről-évre rendezzék meg találkozójukat, felvonulással, tánccal, énekszóval. A tizenegy szlovák és két német nemzetiségi település együttesei és lakói mellett már a kezdeti időkben is vendégek sokasága gyönyörködött a színpompás gálaműsorokban. A találkozó megrendezésére két helyszín kínálkozott: Bánkon a tavon épült szerény színpad és Nógrádon, a vár alatti sportpálya. Noha Bánk már abban az időben is kedvelt nyaralóhelynek számított, a feltételek hiánya miatt a találkozókat az első években Nógrádon rendezték meg, egyre fokozódó népszerűséggel. A rendezvény népszerűségét látva nyerte el a megyei rangot. Az léptékű rendezvény fejlesztésre is lehetőséget nyújtott, így készült el a bánki víziszínpad, s vette át Nógrádtól 1973-ban rendezés jogát. A korábbi nemzetiségi seregszemle ettől kezdve fesztivál jelleget öltött. Az egyre bővülő, gazdagodó rendezvénysorozat elismeréseként 1984-ben elnyerte a lehetőséget, hogy megrendezze Bánk az országos találkozót. Ebben az időben a program megtervezői, és lebonyolítói a rétsági művelődési központ szakemberei voltak. Az országos találkozóra megépült az 1500 nézőt befogadni tudó nézőtér és az új színpad is.

Még egy kiadvány is született a 25. Nemzetiségi Találkozó alkalmából

Új lendületet adott a Bánki Nyár foklórprogramjainak is, mikor a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet néhány lelkes munkatársa a mihálygergei Ipoly Néptáncegyüttessel karöltve arra az elhatározásra jutott, hogy az addigi, nagy hagyományokkal rendelkező folklór programokat egy közös rendezvénysorozattá fűzi össze. A történelmi pillanat 1996. július 31-én következett be, amikor a rárósi szabadtéri színpadon megnyitotta kapuit az I. Nógrádi Folklór Fesztivál, amely az óta minden évben útra kel, és sorra látogatja Nógrád megye falvait, városait.

2000-ben a közös Európa hírnökeként a fesztivál átlépte az államhatárt, és baráti fogadtatásra talált Nagykürtösön, Losoncon, Füleken, Ragyolcon, Vidinán és Divényben egyaránt. Ettől kezdve rendezvényünk már joggal viselhette a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál elnevezést, melynek égisze alatt Nógrád megyében is mind a mai napig egyre több településen – Szügy, Mihálygerge, Pásztó, Palotás, Egyházasgerge, Salgótarján, Hollókő, Bánk, Balassagyarmat, Szécsény, Somoskő, Kazár, Ipolytarnóc – terjeszti az Ipoly két partján élő magyarok és szlovákok népi kultúráját. Tíz év nem hosszú idő. Ahhoz viszont éppen elegendő, hogy megteremtődjék egy olyan rendezvény hagyománya, amely mára elismerést vívott ki magának itthon és külföldön egyaránt, amely a miénk, és amelyre büszkék vagyunk. Őszinte köszönet jár mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben megvalósulhatott a folklór és a hagyományok ápolásának e jelentős ünnepe.

A feltételek megteremtése után magától adódott a lehetőség, hogy a bánki szabadtéri színpadot ne csupán a Nemzetiségi találkozó alkalmával használják. Így alakult ki folyamatosan gazdagodó kínálattal az egész nyarat átölelő programsorozatával a Bánki Nyár. Egy színes, változatos kulturális programcsokor. Az előadások törzsközönségét a Bánkon nyaralók adják, de ez egész térségből mind szélesebb körben számítanak a színvonalas előadásokra, filmvetítésekre, koncertekre. A sorozathoz aztán más kezdeményezések is csatlakoztak. Így jött létre a Louis Armstrong Jazzfesztivál, a Tekerj a tóra fesztivál, az immár hagyományosnak mondható hajómodell-verseny, a tereptriatlon verseny és így tovább.

Összeállította: Végh József mkl  

Bánk rengeteg titkot rejt ma is. Érdemes azonban eme szépségek, csodák nyomába eredni, felkutatni. Sokféle tanulmány, régebbi monográfia közöl részeket falunk múltjáról, szokásairól.

A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát.

Ha a szűkebb környezetet nézzük, Nógrád megye nyugati része - a volt Rétság járás területe - meglehetősen változatos képet mutat néprajzi, népességi szempontból. Ha csupán az idősebbek viseletében is, de mind a mai napig felfedezhetők a palócságra jellemző ruhadarabok, és emellett meglehetősen sok településen figyelhetjük meg az itt élő szlávok és német nemzetiségiek népi öltözködési hagyományait.

70 évvel ezelőtt reggelente szájból mosakodtak. Dologidőben, még ma is így tisztálkodnak. Később fatálakban, amelyet cigányok készítettek „topolyafából”. Házi mosószappant használtak. Majd ezt kiszorította a románcozott lavór és szagos szappan.

A Szlovák Nemzetiségi Kiállítás egy régi szabadkéményes parasztházban mutatja be a helyi szlovákság XIX. századi életét, viseletét, berendezéseit, használati tárgyait.

A bánki faluközpontban lévő pince a régi idők hangulatát őrzi. Építtetője még 1937-ben is fontosnak tartotta, hogy az építés évszámát és a tulajdonos nevének kezdőbetűjét egy kőtáblába vésessék a homlokzat díszéül. A pinceházat Simon János kőművesmester építette. Belül boltozatosan ki van rakva kővel. Ő faragta az építtető névmonogramját és az építés évét megörökítő kis táblát is. A tábla jelentése: Épült 1937-ben Krisko János számára.

Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész.

Egy temető az élő falu tükörképe. Ha valaki végigsétál benne, sok mindent megtudhat a településről is. Megismerheti történetét, nyelvét, nemzetiségét, vagyoni helyzetét, szokásait.

A katolikus temető mellett a fák között található az egykori zsidó temető. Már ami megmaradt belőle. Bár jelentős zsidó lélekszám sohasem volt a településen, mégis minden bizonnyal több sír is állt valaha itt. Meglehet, hogy az avar alatt még lapul néhány sírkő. Mára két héber és egy magyar nyelvű látható mindössze. Megőrzésük mindamellett fontos, hiszen hozzá tartoztak a település múltjához.

Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is.

1934-ben született Esztergomban. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán Dósa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula növendékeként.

A szobor a Tó Wellness Hotel kertjébentalálható. Alkotók: Győrfi Lajos. Felállítás éve: 2004. A művész nagy empátiával, szeretettel és tisztelettel mintázta a korszakos jazz-zenész portréját. Kecses, szakított andezit sziklára helyezte a portrét úgy, hogy a trombita tartása ne zavarja az arcjáték érvényesülését, jól látható legyen az ujjak játéka.