blokk címe

blokk tartalma

Bánk története - múlt és jelen

Bánk kis településként húzódik meg a Cserhát és a Börzsöny lábánál. Története régmúlt időkre nyúlik vissza. 

Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló személynév – a személynévként is használatos – magyar „bán” méltóságnévnek változata. Neve így a korai Árpád-korra utal, bár oklevélben csak 1506-ben fordul elő Nógrád megyében. A hódoltság első hullámában elpusztult és az 1570. évi dika-jegyzékben már lakatlan. A török defterben így már nem szerepel.

1506-ban Terjényi Radnóti György birtokában találjuk, a török hódoltság alatt elpusztult, lakosai elszéledtek s csak a török kiűzetése után kezdett ismét benépesülni.  Új lakosai evangélikus vallású tótok voltak. 1715-ben 11, 1720-ban 13 háztartást írtak össze. A XVIII. század közepén a Jeszenszky család, 1770-ben pedig az úrbéri rendezés alkalmával, Becskády Pál, Gyurcsányi Ignácz és Hodossy József voltak a helység földesurai. 1826-ban még báró Andreánsky István nyug. államtitkár a helység legnagyobb birtokosa. Az evangélikus templom 1783-ban épült. Az evangélikus temetőben egy régi templom alapfalai láthatók. A temető mellett levő dűlőt a nép 'Templom mögötti' dűlőnek nevezi. A hagyomány szerint eredetileg itt állott helység s a templom a reformátusok birtokában volt, de a hódoltság alatt (alkalmasint még 1552-1598 táján) a törökök a templomot és a helységet elpusztították. (részlet a Borovszky Samu által szerkesztett, Magyaroszág vármegyéi és városai című sorozat Nógrád vármegyéről szóló kötetetéből).

A 70-es években az ország gazdasági fejlődése és a városok rohamos növekedése keltett igényt újabb és újabb üdülőterületek, pihenőhelyek meghódítására. Bár Bánk csodálatos tava korábban is vonzotta a természet szerelmeseit, a jelentősebb fejlődés erre az időre tehető, számos beruházás járult hozzá, hogy napjainkra valóságos "üdülőparadicsommá" válhatott az itteni közösség lakóhelye.

Nógrád megye állóvizekben meglehetősen szegény, ezért is nevezetes a "tengerszeméről" elnevezett, festői környezetű, erdőségekkel határolt Bánki-tó. A falu házai mögött, a Lókos-patak völgyében csillog a tó hatalmas víztükre, melyet korábban belső források tápláltak. Ma északról a hagyományos falu utcái, délről pedig a jelentősen megnövekedett "üdülőfalu" szinte körbeöleli a tavat. Ma már szépen kialakított sokoldalú szolgáltatást nyújtó strandfürdő várja egész nyáron látogatóit.

Alkonytájt gyönyörködtető látvány a bánki naplemente, s a tó tükrén karcsún hajladozó susogó kis nádas. Néhány éve hattyúk is költöztek a vízre. A tó megkapó szépsége mellett a környék csobogó patakvölgyei, romantikus erdői is szebbnél szebb kirándulási lehetőséget kínálnak.

Az állandó lakosok száma 700 fő körüli, de a nyári időszakban folyamatosan mintegy 2500 ember él itt, s a hétvégeken néha 4000-5000 látogató is megfordul a településen. Nem véletlen, hogy ilyen kedvelt a környék és maga Bánk. Az ide látogatókat mindig megkülönböztetett vendégszeretet fogadja, és a hagyományos falusi vendéglátás mellett minden rendelkezésre áll, ami egy kellemes hétvége, vagy néhány hét eltöltéséhez szükséges. Zenés éttermek, kempingek, kereskedelmi egységek is felkészülten várják a látogatót, s a sportot kedvelők sem csalódhatnak.

A település lakói híven őrzik szlovák nemzetiségi hagyományaikat. Látható ez az építményeken, a viseletben, vagy éppen a hagyományos szlovák ételekben. A csodálatosan szépen hímzett bánki népviselet szinte minden család féltve őrzött kincse, igaz ma már nem mindennapi viselet. Nagyobb ünnepeken azonban mindig előkerül, s lányok, asszonyok örömmel pompáznak benne.

A múlt és a jelen találkozik a településünkön élt és alkotott neves szobrászművész, Laluja András munkáiban, aki több szobrát is elhelyezte a faluban. Az egyik a "Bánki menyecske" a Nemzetiségi Múzeum bejáratánál hagyományos viseletében szinte megszólalva üdvözli a múltra kíváncsi mai látogatót.

© Bánk Község Önkormányzata - 2024