Bánki kelt pogácsa, azaz vakarcs

A bánkiak ősidők óta készítik, mégsem veszített semmit népszerűségéből ez az egyszerű, ámde nagyon ízletes étel. Talán még növekszik is ismertsége, hiszen akik csak megkóstolták, szinte kivétel nélkül elkérik a receptjét. Napjainkban is olyan népszerű, hogy az is előfordult, hogy meghívták sütésének legjobb ismerőit, hogy süssenek belőle a násznépnek elegendőt. A fesztiválokon, bemutatókon mindig sikere van.

Hozzávalók: 
1 kg liszt, 1 liter tej, 5 dkg élesztő, 3 kanál cukor, 1 kanál só, 1 dl olaj

Az alapanyagok összekeverése

2 dl langyos tejbe egy kanálcukrot rakunk és felfuttatjuk az élesztőt. A tej nem lehet meleg, mert akkor az élesztő nem tud dolgozni. Mintegy tíz percig áll az élesztő a tejben. Ezalatt összekeverjük az átszitált lisztet két kanál cukorral és 1 kanál sóval.
Tulajdonképpen több só kellene bele, de ilyenkor még nem rakunk bele, mert akkor nehezebben kel meg. Inkább a végén sózzuk meg a megsült pogácsa tetejét. Régebben a lisztet is a padláson, vagy a kamrában tartották, s hogy ne legyen túl hideg – hiszen úgy a meleg tejet is lehűtené- előző nap behozták a konyhába.     Az olajat és a felfuttatott tejet a liszthez keverjük, majd maradék tejet is meglangyosítva lassan adagoljuk hozzá, amennyit felvesz. A liszttől is függ a szükséges tej mennyisége.
Ha véletlenül túl híg lenne a tészta, egy kis liszttel javíthatjuk ki a hibát. Régebben olaj helyett megolvasztott disznózsírt használtak, szintén mintegy egy deciliternyit. Jól összedolgozzuk, majd egy kis liszttel körbeszórjuk, hogy könnyebb legyen a tálból kiborítani. A megdagasztás után hagyományosan keresztet rajzoltak rá az ujjukkal, megköszönve az ételt a Teremtőnek.
Ezek után a egy tálba tesszük, és kb. egy óráig hagyjuk kelni. Ennek ideje a külső melegtől is függ.

Megkelt a tészta

Mikor megkelt, a gyúródeszkát meglisztezzük, megszórjuk a tészta tetejét is, s kézzel ellapítjuk, mintegy másfél centis vastagságra. Kizsírozott tepsibe, szorosan egymás mellé rakjuk a négy centi átmérőjűre szaggatott korongokat. Olykor nagyobbakat is készítettek. Az egy kilo lisztből két tepsinyi pogácsa készül. A sütőt előmelegítjük, ám a tésztának még mintegy tizenöt percet kell tovább kelnie a tepsiben. Ezután 20-25 percig sütjük a sütőben.

A pogácsa szaggatása

A gyúródeszkát letisztítjuk tollseprővel. (A tapasztalat szerint ezzel, a liba szárnyából készült seprővel lehet legkönnyebben letisztítani.) A kész pogácsát újból bekenjük olajjal, majd a tetején megszórjuk egy kis sóval. Ezek után letakarjuk egy konyharuhával és néhány percig állni hagyjuk, hogy felszívja az olajat (régebben zsírt) és ráolvadjon a só. Kiborítjuk a deszkára, s máris tálalhatjuk a frissen gőzölgő finomságot.

 
A tepsiben tovább kelesztjük, majd mehet a sütőbe

Elkészült az ízletes, omlós, friss pogácsa

Régebben természetesen kemencében sütötték a vakarcsot. Ilyenkor kimondottan erre a célra felfűtötték a kemencét, s hét-nyolc tepsi belefért egyszerre. Minden vasárnap készítettek a család számára, ami a népes, több generációs családot tekintve nem is volt kis feladat. Volt rá elegendő éhes száj. A sütés után – akárcsak a kenyérsütés után – kihasználták még a kemence maradék melegét, s ilyenkor paprikát sütöttek, szárítottak benne. A felfűzött paprikafüzéreket a kemence meleg belső téglalapjára rakták. Ha másnapra is maradt a pogácsából, akkor azt megmelegítették, s frissként fogyasztották el.
Vakarcs készült a tollfosztók megvendégelésére is. A munka ilyenkor mindig éjfélig tartott, s amikor útnak indultak hazafelé, kaptak annyi pogácsát, hogy az otthonmaradt gyerekeknek is jusson belőle.
Még egy disznóölés sem múlhatott el kelt pogácsa nélkül. Ilyenkor gyakorta nem is igen aludt a gazdaasszony, hogy reggel öt órára, a munka kezdésére friss, meleg vakarccsal fogadja a disznóölésre érkezőket.
A pogácsát elfogyasztásakor kettétörték és egy kis pálinkát is löttyintettek rá. Még a gyerekek is kaphattak ilyenkor egy kis „ízesített” finomságot.

A tésztalapocskákra kerül a dinsztelt káposzta

Érdekesség, hogy ugyanebből a tésztából többféle más sütemény is készülhetett. Ha „kapusznyikot” készítettek, akkor tésztát vékonyabbra – mintegy fél centiméteresre nyújtották, majd késsel felszeletelték, kb. hatszor hat centiméteres darabokra. A tésztalapokra előzetesen, egy kis sóval megdinsztelt káposztából raktak egy-egy félkanálnyit, s széleit felhajtva apró batyut formáztak belőle. Ha pedig feltekerték hosszúkásra a káposztával együtt, akkor buktát készítettek belőle. Az ízesítés többféle is lehetett. Készítették lekvárral, túróval, dióval, magozott, cukrozott meggyel, s bármi mással.     Még a beigli is így készült, mely így nem csupán karácsonyi ételnek számított. A töltelékkel megkent tésztalapot feltekerték, s máris mehetett a tepsibe.     Az ízesítés után a menet ugyanaz, mint vakarcsnál: még egy kicsit kelni hagyni a tepsiben, aztán mehet a sütőbe.

Elkészült a kapusznyik, azaz a káposztás batyu és a káposztás bukta is.

Adatközlő:  Ivanics Istvánné, született Csizmár Erzsébet (1949)

Összeállította: Végh József mkl 

Bánk rengeteg titkot rejt ma is. Érdemes azonban eme szépségek, csodák nyomába eredni, felkutatni. Sokféle tanulmány, régebbi monográfia közöl részeket falunk múltjáról, szokásairól.

A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát.

Ha a szűkebb környezetet nézzük, Nógrád megye nyugati része - a volt Rétság járás területe - meglehetősen változatos képet mutat néprajzi, népességi szempontból. Ha csupán az idősebbek viseletében is, de mind a mai napig felfedezhetők a palócságra jellemző ruhadarabok, és emellett meglehetősen sok településen figyelhetjük meg az itt élő szlávok és német nemzetiségiek népi öltözködési hagyományait.

70 évvel ezelőtt reggelente szájból mosakodtak. Dologidőben, még ma is így tisztálkodnak. Később fatálakban, amelyet cigányok készítettek „topolyafából”. Házi mosószappant használtak. Majd ezt kiszorította a románcozott lavór és szagos szappan.

A Szlovák Nemzetiségi Kiállítás egy régi szabadkéményes parasztházban mutatja be a helyi szlovákság XIX. századi életét, viseletét, berendezéseit, használati tárgyait.

A bánki faluközpontban lévő pince a régi idők hangulatát őrzi. Építtetője még 1937-ben is fontosnak tartotta, hogy az építés évszámát és a tulajdonos nevének kezdőbetűjét egy kőtáblába vésessék a homlokzat díszéül. A pinceházat Simon János kőművesmester építette. Belül boltozatosan ki van rakva kővel. Ő faragta az építtető névmonogramját és az építés évét megörökítő kis táblát is. A tábla jelentése: Épült 1937-ben Krisko János számára.

Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész.

Egy temető az élő falu tükörképe. Ha valaki végigsétál benne, sok mindent megtudhat a településről is. Megismerheti történetét, nyelvét, nemzetiségét, vagyoni helyzetét, szokásait.

A katolikus temető mellett a fák között található az egykori zsidó temető. Már ami megmaradt belőle. Bár jelentős zsidó lélekszám sohasem volt a településen, mégis minden bizonnyal több sír is állt valaha itt. Meglehet, hogy az avar alatt még lapul néhány sírkő. Mára két héber és egy magyar nyelvű látható mindössze. Megőrzésük mindamellett fontos, hiszen hozzá tartoztak a település múltjához.

Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is.

1934-ben született Esztergomban. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán Dósa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula növendékeként.

A szobor a Tó Wellness Hotel kertjébentalálható. Alkotók: Győrfi Lajos. Felállítás éve: 2004. A művész nagy empátiával, szeretettel és tisztelettel mintázta a korszakos jazz-zenész portréját. Kecses, szakított andezit sziklára helyezte a portrét úgy, hogy a trombita tartása ne zavarja az arcjáték érvényesülését, jól látható legyen az ujjak játéka.