(kulturális érték)
(A vakarcs, azaz a bánki kelt pogácsa  a bánki értéktár első kötetében került leírásra.)

A szuszkó, vagy gulyasa[1]

A krumplit meghámozzuk, összevágjuk és megfőzzük. A főzéshez annyi vizet öntünk, hogy ellepje. A krumplit nem szűrjük le, hanem összetörjük ott a vízben. Akkor keverjük bele a lisztet. Annyit, hogy teljesen sűrű legyen. Addig keverjük, amíg csak nem „szuszog”. Szétterítjük a tányéron, s zsíron sült hagymával meglocsoljuk, sóval ízesítjük. Ha nem fogy el frissen, akkor másnap kanállal kiszaggatjuk, zsírban megpirítjuk és túróval, vagy mákkal ízesítjük.
 
A kapusznyik

Ugyanabból a tésztából, amiből a bánki kelt pogácsa készült többféle más sütemény is készülhetett. Ha „kapusznyikot” készítettek, akkor tésztát vékonyabbra – mintegy fél centiméteresre nyújtották, majd késsel felszeletelték, kb. hatszor hat centiméteres darabokra. A tésztalapokra előzetesen, egy kis sóval megdinsztelt káposztából raktak egy-egy félkanálnyit, s széleit felhajtva apró batyut formáztak belőle. Ha pedig feltekerték hosszúkásra a káposztával együtt, akkor buktát készítettek belőle. Az ízesítés többféle is lehetett. Készítették lekvárral, túróval, dióval, magozott, cukrozott meggyel, s bármi mással.

A tészta felszeletelése 

A dinsztelt káposzta

A tésztalapocskákra kerül a dinsztelt káposzta

Sorakoznak a káposztás batyuk

Elkészült a kapusznyik

A káposzta elkészítése: A káposztát lereszeljük, besózzuk, majd zsíron megdinszteljük. Van aki kever bele borsot is, de előfordul cukrozva is. Ha valaki úgy szereti, tehet a káposzta helyett meggyet is a batyuba.

A libavéres krumpli

Amikor a október utolsó vasárnapjához, a búcsúhoz a libát megsütjük, kiszedjük a lábasból a húst, de valamennyi libazsír maradjon benne. Azon kell megsütni a vért. A megalvadt vért sütés előtt kockákra vágjuk. Csak sót rakunk rá. Megfőzzük a krumplit, összetörjük és összekeverjük. Fenséges étel! Van, aki hagymát is pirít alá. A kacsavéres krumpli is kiváló. Disznóvágáskor disznóvért is készítik így el, csak azt hagymán sütik meg, s tesznek bele majoránnát, borsot is. 

A plnyenyina

Ha a levágott tyúk kövér volt, akkor nem kell alá zsír, hanem a hájat használjuk. A hájat májjal, zúzával, valamint a hagymával együtt ledaráljuk. A hozzá való fűszerek: majoránna, só és bors. A kenyeret vízben megáztatjuk, majd jól kinyomjuk. Egy félkilónyi kenyérhez három tojás kell. Ehhez kell három máj, három zúza, két hagyma és két-három paprika. Sok zöldség zöldjét keverünk bele. Mindezt összekeverjük, s máris mehet kizsírozott tepsiben a sütőbe. 

A plnyenyina, azaz a töltelék

Előfordul, hogy nem sütik, hanem főzik a plnyenyinát. Ilyenkor lisztes kézzel gombócot formálunk a nyers, összekevert alapanyagból, majd megfőzzük azt a levesben. Ma már előfordul, hogy az alapanyagot – hogy nem kelljen meglisztezni – folpackba csavarják rudacskát formázva, s így főzik meg a levesben. Van, aki úgy mondja, hogy így még finomabb. Nem volt olyan lakodalom, mikor a főtt hús mellé ne lett volna töltelék.

A túrós lepény

A lepénynek is ugyanaz a tésztája, mint a pogácsának. Egy kilo lisztből három tepsi lepény jön ki. Az se jó ugyanis, ha túl vastag a tészta és kevés töltelék rajta. A töltelékbe kell túró, cukor, vaníliás cukor, tojás és egy kis citromreszelék. Egy kis főtt krumplit is keverhetünk bele, mert ez puhítja a megsült tölteléket. Nem szárad ki a túró. Van, aki egy kis tejfölt is rak bele. A tetejére vaníliás cukrot és egy kis fahéjat szórunk. A lepényt szokták ízesíteni fahéj helyett kaporral is.

Előfordul, hogy túró helyett félbevágott szilvát rakunk rá és ezt is fahéjjal és vaníliás cukorral szórjuk meg.

A fahéjas változat

Kaporral ízesítve

Adatközlők népviseletben a nemzetiségi találkozón

Adatközlők népviseletben a nemzetiségi találkozón

A főzés adatközlői:

• Ivanics Istvánné (Csizmár Erzsébet, 1949)
• Hugyecz Ferencné (Szikora Zsuzsanna, 1951.)
• Gyurcsó Istvánné (Kovács Mária, 1955.)
• Bánki történetek adatközlői: 
• Ivanics Jánosné (Krisko Mária, 1921.)

Összeállította: Végh József mkl 

[1] sok helyütt gancának nevezik

Bánk rengeteg titkot rejt ma is. Érdemes azonban eme szépségek, csodák nyomába eredni, felkutatni. Sokféle tanulmány, régebbi monográfia közöl részeket falunk múltjáról, szokásairól.

A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát.

Ha a szűkebb környezetet nézzük, Nógrád megye nyugati része - a volt Rétság járás területe - meglehetősen változatos képet mutat néprajzi, népességi szempontból. Ha csupán az idősebbek viseletében is, de mind a mai napig felfedezhetők a palócságra jellemző ruhadarabok, és emellett meglehetősen sok településen figyelhetjük meg az itt élő szlávok és német nemzetiségiek népi öltözködési hagyományait.

70 évvel ezelőtt reggelente szájból mosakodtak. Dologidőben, még ma is így tisztálkodnak. Később fatálakban, amelyet cigányok készítettek „topolyafából”. Házi mosószappant használtak. Majd ezt kiszorította a románcozott lavór és szagos szappan.

A Szlovák Nemzetiségi Kiállítás egy régi szabadkéményes parasztházban mutatja be a helyi szlovákság XIX. századi életét, viseletét, berendezéseit, használati tárgyait.

A bánki faluközpontban lévő pince a régi idők hangulatát őrzi. Építtetője még 1937-ben is fontosnak tartotta, hogy az építés évszámát és a tulajdonos nevének kezdőbetűjét egy kőtáblába vésessék a homlokzat díszéül. A pinceházat Simon János kőművesmester építette. Belül boltozatosan ki van rakva kővel. Ő faragta az építtető névmonogramját és az építés évét megörökítő kis táblát is. A tábla jelentése: Épült 1937-ben Krisko János számára.

Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész.

Egy temető az élő falu tükörképe. Ha valaki végigsétál benne, sok mindent megtudhat a településről is. Megismerheti történetét, nyelvét, nemzetiségét, vagyoni helyzetét, szokásait.

A katolikus temető mellett a fák között található az egykori zsidó temető. Már ami megmaradt belőle. Bár jelentős zsidó lélekszám sohasem volt a településen, mégis minden bizonnyal több sír is állt valaha itt. Meglehet, hogy az avar alatt még lapul néhány sírkő. Mára két héber és egy magyar nyelvű látható mindössze. Megőrzésük mindamellett fontos, hiszen hozzá tartoztak a település múltjához.

Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is.

1934-ben született Esztergomban. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán Dósa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula növendékeként.

A szobor a Tó Wellness Hotel kertjébentalálható. Alkotók: Győrfi Lajos. Felállítás éve: 2004. A művész nagy empátiával, szeretettel és tisztelettel mintázta a korszakos jazz-zenész portréját. Kecses, szakított andezit sziklára helyezte a portrét úgy, hogy a trombita tartása ne zavarja az arcjáték érvényesülését, jól látható legyen az ujjak játéka.