Vissza az ÉRTÉKTÁR főoldalára  |

A bánki víznyelő[1]
(természeti környezeti érték)

Még fele ekkora sincs másik az országban!

Mint ismeretes, 2014 májusban – rendkívüli esőzések után – egyik reggel Bánkon a helyiek arra lettek figyelmesek, hogy a Jenői-patak megáradt vize egy közel 10 m átmérőjű, friss beszakadás alján – visszaduzzadás nélkül! – eltűnik a sziklák között.


Prakfalvi Péter felvétele


Az akna a gödör legmélyebb pontján. 
Felette, a (homokkő) sziklafal tetején folytatódik a meder.

A beszakadás helyes értelmezéséhez vázlatosan ismerni kell a környék geológiai viszonyait. Fontos kiemelni, hogy itt a karsztvízszint nem azonos a patak szintjével, hanem az agyagos vízzáró rétegekkel fedett karsztban légteres repedésrendszer van a patak szintje alatt. A patakmeder az adott területen egy felszínen lévő homokkőpadon halad keresztül, amely alatt belátható mélységben megtalálható a karsztosodásra alkalmas mészkő, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a homokkő repedésein keresztül a víz egy része le is jut a mészkőbe, ahol barlangot oldhat ki.
 

Gyertyával is ellenőrzik a leereszkedés előtt a levegő összetételét[2]

A homokkő azonban nem oldódik, így a felszínen nem alakul ki egyenletesen mélyülő nyelőtölcsér, hanem az alatta egyre növekvő üreg fölött a homokkőboltozat egyszercsak beomlik. Bár a berogyás a Jenői-patak medrében történt, de csupán kb. 30 méterre a Lókos-patakba való betorkollásától, így feltételezhető, hogy annak a vize is hasonló repedéseken át lejutva részt vett a berogyás alatti barlang kioldásában.


A hozzávetőleges vízgyűjtő terület a google térképen,  körülbelül 120 km2

A két patak vízgyűjtő területe 120 km2, azaz százhúsz négyzetkilométer, ennél nagyobb vízgyűjtővel (de még fele ekkorával sem) hazánk egyetlen víznyelője sem rendelkezik.[3] Persze a jelen domborzati viszonyok között a víznek csak egy kis része jut le és vesz részt a barlangképződésben, de nem zárható ki, hogy korábbi földtörténeti korszakokban akár a teljes vízmennyiség a karsztba jutott volna. De enélkül is minden feltétel adott volt egy jelentős méretű barlang kialakulásához. Az itt elnyelődő víz a mélykarszt repedéshálózatán keresztül – több ezer (akár százezer) év elteltével – vélhetően a budai karsztforrásokban lát napvilágot. Erre a területre (miként a nógrádi fedett karsztra általában is) jellemző, hogy a mészkő trópusi kúpkarsztot alkotott az eltemetődés előtti korszakban, így előfordulhat, hogy olyan helyeken is a mai felszínt elérő vagy annak közelébe felnyúló mészkőkúpok vannak a homokkőben, ahol a közelben egyébként nagy mélységben található csak meg a mészkő.

A több, egymással szöget bezáró szelvény mentén végzett geoelektromos mérések szerint a felszín alatt mindössze 10 méteres mélységben egy eltérő kőzet (vélhetően mészkő), 30 méteres mélységben pedig nagyon nagy elektromos ellenállású terület (Reményeink szerint barlangüreg) található. A feladat már “csak” az, hogy odáig le kell jutni.


A rendezett munkaterület

A barlang feltárására irányuló munka a szükséges engedélyek beszerzése és mérések elvégzése után Szenthe István geológus vezetésével és néhány tapasztalt barlangkutató, valamint lelkes helybéli fiatal részvételével októberben indult meg Bánk Község Önkormányzatának a dologi támogatásával.

Egyébként, ha valaki szeretne részt venni a munkában és erre fizikailag is alkalmas, akkor szeretettel várjuk a jelentkezését.

A kézi erővel ásott tágas, 2×2 méteres szelvényű kutatóakna olyan szépen ki lett ácsolva, hogy az akár kutatásvezetői tanfolyami foglalkozásnak is beillett volna. Így nem kell attól tartani, hogy egy bizonyos mélység után omlásveszély vagy beszűkülés miatt nem lesz folytatható a munka.


Mélyül a kutatóakna

Hogy mi várható itt? Ezzel kapcsolatban elég a közeli Felsőpetényi tűzállóagyag-bánya üregeire gondolni, például a Nagy-kavernára, amely egy 30 m átmérőjű, gömb alakú üreg az oligocén homokkőben, amely az alatta lévő mészkő egy még nagyobb üregének a beomlását követő felszakadással alakult ki.

A barlang öncélú feltárásán túl akár a víznyelők és zsombolyok keletkezésének egyes, máig nem kellően tisztázott kérdéseire is választ kaphatunk.


Munkamegbeszélés

„Bánk településen, a Jenői-patak medrében még májusban keletkezett beszakadás, mely elvezette a patak vizét. A Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya akkor úgy nyilatkozott, hogy a jelenség nem tekinthető víznyelőnek, természeti emléknek, illetve barlangnak sem. Szenthe István geológus és munkatársai felajánlották segítségüket a jelenség kivizsgálására, melyre a település vezetősége november tizenhetedikei testületi ülésén adott engedélyt. A geológus rádiónk kérésére elmondta, hogy az elmúlt időszakban végzett kutatások és talajvizsgálatok alapján megállapítható, hogy a jelenség már legalább húsz-harminc éve működik víznyelőként. Ezt támasztják alá azok az elmúlt vasárnap megtalált tárgyak is, melyek a múltban kerültek a föld alá, így például egy régi típusú hipós üveg, melyen még a négy forint húsz filléres árát jelző címke is olvasható. A geológus valószínűsíti, hogy a helyszín környékén akár további kisebb-nagyobb beszakadások is előfordulhatnak. Véleménye szerint az illetékes hatóságok a következő időszakban az újonnan megismert tények ismeretében dönthetnek majd a víznyelő és az az által jelentkező veszélyhelyzet kezelésének módjáról.”[4]

Szenthe István pontos kutatónaplót vezet a munkálatokról. 2015. július 25-én tett látogatásunkig 61 munkanapot töltöttek el a víznyelő feltárásával. Önkéntes segítők működnek közre a feltárásban. Egy váci építési vállalkozó faanyaggal támogatta, egy másik a szállítási feladatokat oldotta meg, s volt, aki a kovácsolási munkákat, s a szerszámok javítását vállalta magára. A tiszta munkaórák száma így immár megközelíti a másfélezret, az utazásuk során is havonta megtesznek több ezer kilométert. Mindezt állami támogatás nélkül oldják meg. Költségeik pedig igen tetemesek, hiszen szükség szerszámokra, sok faanyagra, légszivattyúra. Ez utóbbi szó szerint életbevágóan fontos, hiszen az akna megtelik széndioxiddal, s ezért alszik el a leeresztett gyertya lángja is. A szivattyú folyamatosan biztosítja a friss levegőt a mélyben.

A kutatóakna egyre mélyül a szálban álló oligocén kőzetrétegek határa mentén. Jelenleg tizenhárom méter mélyen dolgoznak. A geológus szerint egy olyan egyedi helyszínről van szó, amely föl nem becsülhető. Éppen azért, mert erre nincs kutatási tapasztalat. Egy olyan alapkutatást végeznek, amelynek során a magyar föld teljesen ismeretlen múltját tárhatja fel. Éppen ezért furcsállhatjuk, hogy teljes egészében csak a társadalmi összefogásra támaszkodik a kutatómunka. 


Összeállította: Végh József mkl  

[1] Forrás: http://foldalatt.hu 2014.. november 28. Slíz György írásának felhasználásával
[2] Prakfalvi Péter felvétele
[3] A Baradla barlangé például 22 négyzetkilométer.
[4] http://www.radiofocus.hu/