| Vissza az ÉRTÉKTÁR főoldalára  |

Bánki kelt pogácsa, azaz vakarcs

A bánkiak ősidők óta készítik, mégsem veszített semmit népszerűségéből ez az egyszerű, ámde nagyon ízletes étel. Talán még növekszik is ismertsége, hiszen akik csak megkóstolták, szinte kivétel nélkül elkérik a receptjét. Napjainkban is olyan népszerű, hogy az is előfordult, hogy meghívták sütésének legjobb ismerőit, hogy süssenek belőle a násznépnek elegendőt. A fesztiválokon, bemutatókon mindig sikere van.

Hozzávalók: 
1 kg liszt, 1 liter tej, 5 dkg élesztő, 3 kanál cukor, 1 kanál só, 1 dl olaj

Az alapanyagok összekeverése

2 dl langyos tejbe egy kanálcukrot rakunk és felfuttatjuk az élesztőt. A tej nem lehet meleg, mert akkor az élesztő nem tud dolgozni. Mintegy tíz percig áll az élesztő a tejben. Ezalatt összekeverjük az átszitált lisztet két kanál cukorral és 1 kanál sóval. Tulajdonképpen több só kellene bele, de ilyenkor még nem rakunk bele, mert akkor nehezebben kel meg. Inkább a végén sózzuk meg a megsült pogácsa tetejét. Régebben a lisztet is a padláson, vagy a kamrában tartották, s hogy ne legyen túl hideg – hiszen úgy a meleg tejet is lehűtené- előző nap behozták a konyhába.     Az olajat és a felfuttatott tejet a liszthez keverjük, majd maradék tejet is meglangyosítva lassan adagoljuk hozzá, amennyit felvesz. A liszttől is függ a szükséges tej mennyisége. Ha véletlenül túl híg lenne a tészta, egy kis liszttel javíthatjuk ki a hibát. Régebben olaj helyett megolvasztott disznózsírt használtak, szintén mintegy egy deciliternyit. Jól összedolgozzuk, majd egy kis liszttel körbeszórjuk, hogy könnyebb legyen a tálból kiborítani. A megdagasztás után hagyományosan keresztet rajzoltak rá az ujjukkal, megköszönve az ételt a Teremtőnek. Ezek után a egy tálba tesszük, és kb. egy óráig hagyjuk kelni. Ennek ideje a külső melegtől is függ.


Megkelt a tészta

Mikor megkelt, a gyúródeszkát meglisztezzük, megszórjuk a tészta tetejét is, s kézzel ellapítjuk, mintegy másfél centis vastagságra. Kizsírozott tepsibe, szorosan egymás mellé rakjuk a négy centi átmérőjűre szaggatott korongokat. Olykor nagyobbakat is készítettek. Az egy kilo lisztből két tepsinyi pogácsa készül. A sütőt előmelegítjük, ám a tésztának még mintegy tizenöt percet kell tovább kelnie a tepsiben. Ezután 20-25 percig sütjük a sütőben.


A pogácsa szaggatása

A gyúródeszkát letisztítjuk tollseprővel. (A tapasztalat szerint ezzel, a liba szárnyából készült seprővel lehet legkönnyebben letisztítani.) A kész pogácsát újból bekenjük olajjal, majd a tetején megszórjuk egy kis sóval. Ezek után letakarjuk egy konyharuhával és néhány percig állni hagyjuk, hogy felszívja az olajat (régebben zsírt) és ráolvadjon a só. Kiborítjuk a deszkára, s máris tálalhatjuk a frissen gőzölgő finomságot.
 

A tepsiben tovább kelesztjük, majd mehet a sütőbe


Elkészült az ízletes, omlós, friss pogácsa

Régebben természetesen kemencében sütötték a vakarcsot. Ilyenkor kimondottan erre a célra felfűtötték a kemencét, s hét-nyolc tepsi belefért egyszerre. Minden vasárnap készítettek a család számára, ami a népes, több generációs családot tekintve nem is volt kis feladat. Volt rá elegendő éhes száj. A sütés után – akárcsak a kenyérsütés után – kihasználták még a kemence maradék melegét, s ilyenkor paprikát sütöttek, szárítottak benne. A felfűzött paprikafüzéreket a kemence meleg belső téglalapjára rakták. Ha másnapra is maradt a pogácsából, akkor azt megmelegítették, s frissként fogyasztották el.
    Vakarcs készült a tollfosztók megvendégelésére is. A munka ilyenkor mindig éjfélig tartott, s amikor útnak indultak hazafelé, kaptak annyi pogácsát, hogy az otthonmaradt gyerekeknek is jusson belőle.
    Még egy disznóölés sem múlhatott el kelt pogácsa nélkül. Ilyenkor gyakorta nem is igen aludt a gazdaasszony, hogy reggel öt órára, a munka kezdésére friss, meleg vakarccsal fogadja a disznóölésre érkezőket.
    A pogácsát elfogyasztásakor kettétörték és egy kis pálinkát is löttyintettek rá. Még a gyerekek is kaphattak ilyenkor egy kis „ízesített” finomságot.


A tésztalapocskákra kerül a dinsztelt káposzta

Érdekesség, hogy ugyanebből a tésztából többféle más sütemény is készülhetett. Ha „kapusznyikot” készítettek, akkor tésztát vékonyabbra – mintegy fél centiméteresre nyújtották, majd késsel felszeletelték, kb. hatszor hat centiméteres darabokra. A tésztalapokra előzetesen, egy kis sóval megdinsztelt káposztából raktak egy-egy félkanálnyit, s széleit felhajtva apró batyut formáztak belőle. Ha pedig feltekerték hosszúkásra a káposztával együtt, akkor buktát készítettek belőle. Az ízesítés többféle is lehetett. Készítették lekvárral, túróval, dióval, magozott, cukrozott meggyel, s bármi mással.     Még a beigli is így készült, mely így nem csupán karácsonyi ételnek számított. A töltelékkel megkent tésztalapot feltekerték, s máris mehetett a tepsibe.     Az ízesítés után a menet ugyanaz, mint vakarcsnál: még egy kicsit kelni hagyni a tepsiben, aztán mehet a sütőbe.


Elkészült a kapusznyik, azaz a káposztás batyu és a káposztás bukta is.

Adatközlő:  Ivanics Istvánné, született Csizmár Erzsébet (1949)

Összeállította: Végh József mkl