Vissza az ÉRTÉKTÁR főoldalára  |
Feszület a római katolikus temetőben 
(mint épített környezeti érték)

Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is. E téren Varga Lajos segédpüspök, egyháztörténész forrására[1] támaszkodhatunk. Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló személynév – a személynévként is használatos – magyar „bán” méltóságnévnek változata. Neve így a korai Árpád-korra utal, bár oklevélben csak 1506-ben fordul elő Nógrád megyében. A hódoltság első hullámában elpusztult és az 1570. évi dika-jegyzékben[2] már lakatlan. A török defterben[3] így már nem szerepel.


Az egykori templom helyét egy földrajzi név őrzi meg számunkra. 
Az 1860-ban készült térkép jobb felső sarkában szerepel: Templom megett

Templomára utal, hogy 1542-ben plébánosa 1 Ft hadiadót fizet. Plébánosának, Balassa Zsigmondnak tehát birtoka van. A települést így a középkori plébániák közé kell sorolni. A püspöki tizedjegyzékben már a XVI. században is kivetés nélküli, tehát nincs, aki fizessen. 1680-ban is „deserta[4]”, 5 ft árendával. 1700-ban már lakott, mivel a Dwornikovich[5]-féle Jelentés szerint templomát prédikátor használja. A Jelentés szépnek, javíthatónak mondja, bár akkor tetőzete nincs. Valószínűleg romos állapota miatt az evangélikusok elhagyták. A legutolsó hír róla a Helytartótanács 1771. évi jelentése: Bánk filia temploma romokban van, amely azonban a Vallásalap költségén rendbehozható. Chobot[6] szerint e romok a községen kívül, a mostani temető mellett vannak.

L. Kovács András bánki lelkész egy egyháztörténeti összefoglalót írt 1959-ben a felekezet templomának 175 éves emlékünnepe alkalmából. Ebben olvashatjuk: „a szájhagyomány szerint a letelepedés idején lakatlan volt a község. Mostani temetőjének legmagasabb pontján pedig mindmáig előbukkan a fűből a huszita templom porladó alapzata. Az „Istenhegy” lankáin török sátortábor nyomait látják múltba visszatekintő szemek és sok-sok szenvedésről regélnek az őzek.” A faluban használatos földrajzi név „Za Kostolom”, azaz „Templom megett” mai is őrzi a templom helyét.

A legjelentősebb honismereti források szerint az alábbiak szerint alakult a falu vallási összetétele:
 

ágostai evangélikus
 római katolikus
 izraelita
1820[7]
501
10
--
1851[8]
437
32
--
1874[9]
509
35
8
1915[10]
501
69
10

Andreánszky Sándor 1935-ben telket ajándékozott a katolikus egyháznak egy templom felépítésének céljára. A kezdeményezést azonban elmosta az időközben kitört második világháború. Az adományozásról szóló - a püspökség felé a rétsági plébános által május 21-én írt – jelentésből már a falu idegenforgalmi vonzásáról is értesülhetünk. „Bánk nevű fíliám, lutheránus község kb. 120 katolikus lélek lakja. Ez a szám évente 3 hónapra nyaralókkal megkétszereződik, sőt egy-egy nyaraló család megtelepedni kívánkozik. Ezen körülmény bírta báró Andreánszky Sándor földbirtokos urat arra, hogy birtokának egy részét parcellázza. A parcellázás alkalmával gondolt arra, hogy a számban növekedő katolikusok részére templomhelyről gondoskodás történjen. E gondoskodásának eredménye, hogy folyó hó 18-án egy kb. 300 négyszögölnyi területet (egyedülálló, csendes helyen) a rétsági egyházközségnek adományozott át.”


A feszületet 1920-ban állították

A katolikus temetőben nyugszik Kempny János bánki bányamester. Freistadtban, Sziléziában a mai Lengyelország területén született 1868. szeptember 29-én. 1882-ben érkezett Magyarországra, Salgótarjánban tanult, majd dolgozott. Itt ismerkedett meg feleségével, Kovács Máriával, kivel 1891-ben kötött házasságot. Tizenegy gyermeket neveltek fel. 1920-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Dorogra helyezte bányamesterként. 1923-ban a munkásotthon alapkőletételekor felajánlotta háromszáz kötetes könyvtárát az Otthon Könyvtár létrehozásához. 1938-ban a Magyar Kerámia Rt. üzemvezetője Mádon. Miután megtalálta a számítását Magyarországon nevét Kárpátra magyarosította. Cége, a „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten” Bánkra helyezte őt, ahol 1948-ig dolgozott az akkori mélyművelésű bánya vezetésében. A kitermelt agyagot az egész országba szállították a kerámiagyártáshoz. Egy lóvontatású vasút szállította a kitermelt anyagot a rakodóig. 1950. április 30-án hunyt el Bánkon. Felesége egy évre rá követte őt. 


Kempny János bánki bányamester feleségével

A bánki bányászatról szólva megemlíthetünk még egy érdekességet. Bánk határában többszöri kutatás nyomán, vékony, palás, lencsés kifejlődésű széntelepet találtak. Frivaldszky Imre[11] is megemlítette 1839-ben a bánki "kőszén" telepet, sőt Fényes Elek szintén tudott arról, hogy itt "kőszén találtatik". Azonban 1847-ben már megállapították, hogy a Bánk határában található kőszén "mivel a munkát meg nem érdemli, nem ásatik"? 

Összeállította: Végh József mkl  

[1] Varga Lajos: A váci egyházmegye történeti földrajza, Vác, 1997.
[2] adólajstrom
[3] Nyomban a török hódítás után a török adminisztráció hazánk hűbérjószágairól, ezek lélekszámáról, az államháztartás különféle jövedelmeiről és kiadásairól, a várőrségek létszámáról és zsoldszükségleteiről részletes jegyzékeket készített, amelyeket deftereknek szoktak nevezni.
[4] elhagyott, kietlen hely
[5] Váci megyéspüspök
[6] Chobot Ferenc esperes, romhányi plébános, fő műve: A váci egyházmegye történeti névtára (I-II, Vác, 1915-17).
[7] Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai, és Statistikai Esmertetése, Pesten, 1820.
[8] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pesten, 1851.
[9] Shvoj Miklós: Nógrád megye monographiája, 1874 – 1875., Salgótarján, 2006.
[10] Chobot i.m.
[11] Frivaldi Frivaldszky Imre (1799 - 1870)  magyar természettudós, az MTA tagja